Év Tájháza díj 2014.

Bajnóczy-Kovács Edina:
HÁROM A TÁNC
Év Tájháza díj 2014.
A Holt-Sebes-Körös partjáról, a Békés megyei Vésztőről, a baranyai Zengő-hegy lábánál fekvő Hosszúhetényből, és a bükkaljai Noszvajról  érkeztek pályázatok a Magyarországi Tájházak Szövetségének szakmai versenyére.
   
    Három sajátos, néprajzilag kiemelkedő tájegység tájházai közül hamarosan kiderül, hogy az idei esztendőben ki lesz az Év Tájháza birtokosa. A néprajzi kiállítások, gasztronómiai- és hagyományőrző programok gazdag tárházát felvonultató muzeális gyűjtemények elmúlt három évi látogatószáma együttesen meghaladja a harmincezer főt. Ezen számok és a tájházakban rejlő népi építészeti és kulturális értékek miatt is érdemes nagyobb figyelmet fordítanunk e sajátos táncrend tagjaira.
A kitüntető címre olyan működési engedéllyel rendelkező, a Tájházszövetség tagjaként szereplő tájházak pályázhatnak, amelyek az EMMI statisztikai adatszolgáltatásának is eleget tettek. A beadott pályázatok elbírálásában a szövetség elnöksége részéről delegált szakmai zsűri, helyszíni tapasztalatok alapján, megadott szempontok szerint hozza meg döntését. A nyertes a 2014. évi Év Tájháza kitüntető címet a bodrogközi Cigándon, a Tájházszövetség XII. országos találkozója alkalmából, 2014. szeptember 26-án a szakmai konferencián veheti át.
A Hosszúhetényi Tájház
Az 1860-as években épült műemléki épület a 19. század közepétől, a 20. század első feléig mutatja be a dél-dunántúli népi építészet jellegzetes lakóházát. Bocz Árpád helyi lakos tulajdonát, és a benne található értékes magángyűjteményt 2008-ban vásárolta meg az önkormányzat. A megújult tájház gazdag, jó állapotú gyűjteménye, valamint értékes textil-és fazekas anyaga mellett, kiváló szakemberekkel is rendelkezik. A tájház öt szobájából három: a tisztaszoba, füstöskonyha és a "vendégváró konyha" - hagyományos módon lett berendezve. Az épület két kiállító terme a dél-dunántúli fazekasság (Pécsvárad, Óbánya, Mecseknádasd stb.) gölöncsér/fazekas  termékeit, és a hosszúhetényi viselet egyedülálló darabjait mutatja be. A szakmailag kiválóan megrendezett kiállításokat múzeumpedagógiai foglalkoztató sarkok egészítik ki. A közösségi térként szolgáló felújított istálló kiváló lehetőséget biztosít táborok, rendezvények, múzeumpedagógiai programok számára, a fűtési megoldásnak köszönhetően, akár télen is. A nyitott lábas pajtában kapott helyet a mezőgazdasági gépek, felszerelések gyűjteménye, amely jól reprezentálja a 19. század végi, 20. század eleji állattartás, szőlő-és földművelés széles eszközválasztékát. A gyűjtemény darabjai közül kiemelkedik a "Röck"-féle cséplőgép a 19. százas végéről, amely még ma is működőképes. A tájház és udvara az udvari kemencével együtt, a falu oktatási-nevelési intézményeinek, valamint a civil szervezetek, a Hosszúhetényi Hagyományőrző Együttes és a helyi kézművesek rendezvényeinek biztosít alkalmat a bemutatkozásra, tudásuk, tapasztalatuk átörökítésére.
A Noszvaji Gazdaház
    A tájház műemlék épülete 1889-ben jómódú, földműves család két gyermekének készült. A 19.század végének kőből épített lakóháza, kék színű ablakkeretei, díszítőelemei, valamint a bejárati ajtó előtt lévő rácsos ajtó, a "verebce", a bükkaljai népi építészet jellegzetességeit mutatják be. A tisztaszoba, konyha, pitvar enteriőr kiállításai egy módosabb parasztcsalád 19. század végi tárgyi eszközeit, berendezéseit, életmódját jeleníti meg. Az udvari szobát a tájházban zajló rendezvények számára alakították ki. A gyermekek számára játszóházakat, nyaranta heti rendszerességgel kézműves foglalkozásokat, múzeumpedagógiai órákat tartanak, a betérő vendégeket kemencés finomságok, az udvaron kirakodóvásár várja. A tájház gasztronómiai programjai révén kiemelkedő szerepet tölt be a hagyományos noszvaji ételek megismertetésében. A település lakóinak fő megélhetési forrása az elmúlt évszázadokban a gyümölcstermesztés és -feldolgozás volt. Az aszalásról, lekvárfőzésről híres noszvajiakat a környező falvak lakói viccesen, gúnyosan szuszinkásoknak is nevezték, az aszalt szilva (szuszinka) után. A Szilvanap, a Birs-nap ezeknek a szokásoknak a felelevenítésére szolgál. A rendezvények alkalmából a kemencében készült válogatott finomságok, kőtt-rétesek, bukták, kapros-túrós lepények, vagy húsvétkor a diós-mákos ködmönujja és fonott kalácska mind-mind egy-egy szelete a noszvaji gazdaember vendégszeretetének. Ha valaki ezek után kedvet kap, látogasson el a Márton-napi Újbor ünnepen a Gazdaházba, hogy szem-és fültanúja legyen a tájház udvarán lúdgége tésztát (csigatésztát) készítő asszonyok éneklésének, és kóstolja meg a kemencében sült ízletes sütemények egyikét.

Vésztői Mesterségek Háza és tájház

A település főutcáján található vésztői Mesterségek Háza és Tájház a XIX. sz. második felében gazdaháznak épült. A tájház ettől az időszaktól kezdve mutatja be a település néprajzi gyűjteményét,  az utcai szoba és a konyha enteriőr kiállításával. Az épület további helyiségei kézműves mesterségek számára vannak berendezve. Például szövőszoba a lakószobában, kosárfonás- és fazekas mesterség a nyári konyhában, kézműves foglalkoztató a pajtában. A vésztői Mesterségek Háza több funkciója révén: néprajzi-és helytörténeti kiállítóhely, kézműves-és helytörténeti foglalkoztató, valamint a civilek egyesületek rendezvényeinek helyszíne, méltán kedvelt a helyi lakosok és a látogató vendégek előtt. A "civil szervezetek otthonaként" is ismert tájház állandó önkénteseinek száma 2014-ben meghaladta a száz főt. A tájház kemencével és asztali tűzhellyel beépített udvara a település lakosságának is kiváló lehetőséget biztosít a kikapcsolódáshoz. A Mesterségek háza a Sinka István Művelődési Központ önálló intézményeként, éves munkaterv alapján, hagyományőrző rendezvényeivel, kézműves programjaival a település néprajzi-és kulturális kincsének gazdag palettáját tárja a látogatók elé.

Share/Save